Dózsa Görgy
született:1470 körül Dálnokon, elhunyt:1514.Július 20. Temesváron. Foglalkozása: hadvezér, halála oka: kivégezték
Makfalvi Dózsa György régi székely nemesi család, a háromszéki dálnoki lófőcsalád sarja, végvári vitéz, az 1514. évi magyar parasztfelkelés vezetője.
X. Leó pápa 1513-ban Észak-, Közép- és Kelet-Európa teljes hatáskörű apostoli legátusává nevezte kiBakócz Tamás esztergomi érseket és bíborost, aki 1514. április 9-én pápai legátusi minőségében Budán kihirdette a török elleni keresztes háborúra szólító pápai bullát és a keresztes katonák összegyűjtésével az obszerváns szerzeteseket bízta meg. Az európai keresztes sereg gerincét a magyarok adták volna, amelynek vezetésével a székely katonát, Dózsát bízta meg az érsek. Május 24-én visszavonta a keresztes had szervezését. A keresztes seregbe akkorra már belépett obszerváns ferences szerzetesek és plébánosok prédikációikban feltüzelték a parasztsereget azzal, hogy a nemesek így az önző érdekeik miatt megvonták tőlük a pápai bullában megígért bűnbocsánat lehetőségét. Ennek következtében a székely Dózsa vezérletével, az összegyűlt seregek „az úgynevezett kurucz lázadásban váratlanul felkeltek”, amely később az „urak” és a „parasztok” háborújává szélesedett Magyarországon. Dózsa felszólította a seregét a „hűtlennek nevezett nemesség kiirtására”. A történészek szerint a magyar történelem meghatározó személyisége.
Költészete: Taurinus István: Paraszti háború (1519)Petőfi Sándor: A nép nevében (1847)Ady Endre: Dózsa György unokája (1907), Dózsa György lakomáján (1908)Illyés Gyula: Dózsa György beszéde a ceglédi piacon (1931)Juhász Ferenc: A tékozló ország (1954)Bella István: Székely Dózsa György imája Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (1985)